Krisztus viszonya a nemzetiségekhez

Krisztus nem ismert nemzeti-, rang-, vagy valláskülönbséget. Az írástudók és farizeusok helyi és nemzeti hasznot akartak húzni a menny minden ajándékából és ki akarták zárni Isten földi családjának többi részét. Krisztus azonban eljött, hogy lerontson minden válaszfalat. Eljött, hogy megmutassa, hogy kegyelmének és szeretetének ajándéka olyan korlátlan, mint a levegő, a világosság, vagy a záporeső, mely felüdíti a földet.TGy 329.1

Élete által Krisztus olyan vallást alapított, amelyben nincsen társadalmi osztály vagy valláskülönbség, amelyben a zsidók és pogányok, szabadok és szolgák valóságos testvéri közösségben kapcsolódnak össze és egyenlők Isten előtt. Tevékenységüket nem befolyásolja politikai kérdés. Jézus nem tett különbséget felebarát és idegen, barát és ellenség között. Az élet vize után szomjazó lélek indította meg szívét.TGy 329.2

Egy embert se került el, mint értéktelent, hanem igyekezett meggyógyítani minden lelket. Minden társaságban olyan tanítást nyújtott, amely megfelelt az időnek és a körülményeknek. Minden hanyagság, vagy sérelem, amellyel illették egymást az emberek, Őt annak tudtára ébresztette, hogy szükségük van az Ő isteni és emberi részvétére, rokonszenvére. Igyekezett reményt kelteni a legdurvább, legnyersebb, legkevesebbet ígérő emberekben is és biztosította őket arról, hogy feddhetetlenekké és ártatlanokká válhatnak és oly jellemet fejleszthetnek, amely Isten gyermekeivé teszi őket (9T 190-191).TGy 329.3

Mivel Isten gyermekei egyek Krisztusban, hogyan tekint Ő a kasztrendszerre (a társadalmi osztályok elkülönülésére), az embereknek egymástól való elkülönülésére: szín, faj, társadalmi állás, gazdagság, születés, vagy elért teljesítmények miatt? Az egység titka a hívők Krisztusban való egységében rejlik (RH, dec. 22. 1891.)TGy 329.4