Fejezet 54 — Ima a betegekért

A Szentírás azt mondja, “hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni” (Lk 18:1), és ha valamikor érzik az emberek az ima szükségességét, az akkor történik, amikor kezdenek gyengülni és életük is bizonytalanná válik. Az egészségesek gyakran elfeledkeznek Isten csodálatos kegyelmi ajándékairól, amelyeket napról napra, évről évre megújít számunkra, és nem dicsőítik Őt jótéteményeiért. Ha azonban betegség éri őket, eszükbe jut Isten. Amikor erejük cserbenhagyja az embereket, akkor érzik Isten erejének szükségességét és irgalmas Istenünk sohase fordul el attól, aki őszintén kéri segítségét. Ő a mi segítségünk egészségben és betegségben egyaránt.TGy 346.1

Krisztus ugyanaz a részvétteljes orvos most, mint földi szolgálata alatt. Őbenne gyógybalzsam van minden betegségre és helyreállító erő minden erőtelenségre. Tanítványai ebben az időben ugyanúgy imádkozzanak a betegekért, mint a régi tanítványok, és meggyógyulnak, mert “a hitből való imádság megtartja a beteget” (Jak 5:15). Mi bírunk a Szentlélek erejével, a hit csendes biztosítékával, amely magáévá teszi Isten ígéreteit. Az Úr ezen ígérete:“Betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak” (Mk 16:18), ma ugyanolyan biztos, mint az apostol napjaiban. Elénk tárja Isten gyermekeinek kiváltságát, ezért hitünk ragadja meg, fogadja el mindazt, amit az ígéret magában foglal. Krisztus szolgái az Ő munkálkodásának csatornái, akik által gyakorolni kívánja gyógyító erejét. A mi munkánk az, hogy hitünk karjaiban Isten elé hozzuk a betegeket és szenvedőket. Megváltónk azt akarja, hogy bátorítsuk a betegeket, reményteleneket, szenvedőket, hogy szilárdan bízzanak az Ő erejében.TGy 346.2