A gyülekezeti vezetők és intézeti vezetők kritizálásának hatása

A pletykálkodás és hírhordozás lelkülete Sátán egyik különleges eszköze, hogy elvesse az egyenetlenség és viszály magvait, elválassza a barátokat és irántuk való bizalmukat. A testvérek és testvérnők túl készségesek arra, hogy kibeszéljék mások hibáit és tévedéseit, amelyekről azt gondolják, hogy megvannak másokban, különösen azokban, akik rettenthetetlen bátorsággal közlik az Istentől kapott figyelmeztető és dorgáló üzeneteket.TGy 200.1

A panaszkodók gyermekei nyitott fülekkel figyelnek és magukba szívják a szeretetlenségnek e mérgeit. A szülők vakságukban így önmaguk zárják el azt az utat, amelyen át gyermekeik szívéhez férhetnének, azért megalázzák Istent. Jézus így szólt: “Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb testvéreim közül, énvelem cselekedtétek” (Mt 25:40), azért Krisztust vetjük meg és bántjuk meg, ha szolgáit rágalmazzuk.TGy 200.2

Bizonyos egyének Isten szolgáinak nevét tiszteletlenül és némely esetben teljes megvetéssel kezelték, holott kötelességük, hogy támogassák őket. A gyermekek hallották szüleik tiszteletlen kijelentéseit Isten szolgáinak ünnepélyes figyelmeztetésével és dorgálásaival kapcsolatban. Megértették gúnyos tréfáikat és lekicsinylő szavaikat, amelyeket időnként szóltak és a szent és örökkévaló dolgok lesüllyedtek lelkükben a közönséges, világi dolgok színvonalára. Milyen rettenetes munkát végeznek ezek a szülők, amikor gyermekeiket már kis korukban hitetlenné teszik! Ily módon ránevelik gyermekeiket a tiszteletlenségre, hogy fellázadjanak a menny bűndorgáló üzenete ellen.TGy 200.3

Lelki hanyatlás következhet be ott, ahol ily gonoszságok uralkodnak. Ezek az apák és anyák az ellenségtől elvakítva csodálkoznak, hogy gyermekeik oly hajlamosak a hitetlenségre és a Biblia iránti kételkedésre. Csodálkoznak rajta, hogy oly nehéz elérni őket az erkölcsi és vallási befolyások által. Ha azonban lelki meglátással bírnának, azonnal felismernék, hogy ez a szomorú állapot otthonuk befolyásának eredménye, féltékenységük és bizalmatlanságuk vetésének aratása. Ily módon sok hitetlent nevelnek a hitvalló keresztények családi körében.TGy 200.4

Sokan különleges élvezetet találnak abban, hogy beszélgessenek és időzzenek azoknak a valóságos vagy képzelt hibáinál, akik súlyos felelősségeket hordoznak Isten művének intézeteivel kapcsolatban. Az általuk végzett jót nem veszik észre, se az áldásokat, amelyeket a mű iránti lelkesedésük és lankadatlan odaadásuk eredményezett. Figyelmüket valami hibára irányítják, valami olyan dologra, amit elképzelésük szerint ők jobban és jobb eredménnyel végeztek volna el. Az igazság azonban az, hogy ha reájuk bízták volna a munka elvégzését, vagy nem vállalták volna a munkával járó nehézségeket, vagy sokkal rosszabbul végezték volna el a dolgot, mint azok, akik Isten gondviselését követve végezték munkájukat.TGy 201.1

Azonban ezek a nyugtalan beszélgetők úgy vetik rá magukat a mű kedvezőtlenebb jelenségeire, mint ahogy a zúzmó odatapad a durva sziklához. Ezek a személyek lelki törpék, mivel állandóan mások mulasztásainál és hibáinál időznek. Erkölcsileg képtelenek felismerni a jó és nemes cselekedeteket, önzetlen törekvéseket, az igazi hűséget és önfeláldozást. Nem lesznek jobbak és nemesebbek életükben és reménységükben, vagy nagylelkübbek és mélyrelátóbbak elgondolásaikban és terveikben. Nem ápolják azt a tettekben megnyilatkozó, gyakorlatias szeretetet, amely az igazi keresztényi életet jellemzi. Minden nap jobban elfajulnak, mindig szűkkeblűbbek lesznek és mindig szűkebb látókörrel bírnak. A kicsinyesség az ő életelemük, azért az őket körülvevő légkör megmérgezi a békét és boldogságot (8T 183).TGy 201.2

Minden intézetnek nehézségekkel kell küzdenie. Isten megengedi a nehézségeket, hogy kipróbálja népének szívét. Midőn baj éri Isten eszközeit, akkor tűnik ki, hogy mennyi valódi hitünk van Istenben és művében. Ilyen időben senki se nézze a dolgokat a legrosszabb megvilágításban és ne adjon kifejezést kételyének és hitetlenségének! Ne kritizáljuk azokat akik a felelősséget hordozzák! Ne mérgezzük meg otthonunkat az Úr szolgáinak bírálgatásával! Azok a szülők, akik a bírálgatás lelkületét ápolják, nem tárják gyermekeik elé azt, ami bölccsé teszi őket az üdvösségre. Szavaik megingatják nemcsak gyermekeiknek, hanem az idősebbeknek hitét és bizalmát is (7T 183).TGy 201.3

Intézeteink vezetőire a legnehezebb munka hárul, hogy fenntartsák a rendet és bölcsen fegyelmezzék a gondjaikra bízott ifjúságot.TGy 201.4

Gyülekezetünk tagjai sokat tehetnek értük, hogy támogassák őket. Midőn az ifjak nem vetik alá magukat az intézet fegyelmének, vagy saját nézeteikhez ragaszkodnak feletteseikkel való nézeteltérésükben, akkor a szülők ne pártolják gyermekeiket és ne rokonszenvezzenek velük vakon!TGy 201.5

Sokkal jobb, ha gyermekeitek szenvednek, vagy a sírban nyugszanak, mintha arra tanítjátok őket, hogy könnyedén vegyék azokat az alapel- veket, amelyek az igazság iránti hűség alapját képezik Isten és embertársaink iránt (7T 185-186).TGy 201.6