A tanulók felelőssége az Úr iskolájának fenntartásában

Azok a tanulók, akik vallják, hogy szeretik Istent és engedelmeskednek az igazságnak, rendelkezzenek annyi önuralommal, és a bibliai alapelvek olyan erejével, amely képesíti őket arra, hogy szilárdan megálljanak a kísértések között és kiálljanak Jézusért a főiskolában, a bentlakásos nevelőintézetben, vagy akárhol, ahol vannak. A vallást ne csak palástként viseljék Isten házában, hanem egész életüket az egész bibliai alapelvek jellemezzék.TGy 241.2

Azok, akik isznak az élet forrásából, nem kívánkoznak változások és élvezetek után, mint a világiak. Magaviseletükben és jellemükben megláthatjuk azt a békét, nyugalmat és boldogságot, amelyet Jézusnál találtak azáltal, hogy terheiket és bajaikat letették az Ő lábaihoz. Megmutatják, hogy az engedelmesség és kötelességteljesítés útján megelégedés és öröm van. Az ilyenek jó befolyást gyakorolnak tanulótársaikra, amely az egész iskolára kihat.TGy 241.3

E hűséges sereg tagjai felüdítik és megerősítik tanulóikat és tanáraikat erőfeszítéseikben azáltal, hogy magatartásukkal elítélnek minden hűtlenséget, egyenetlenséget, a szabályok és rendeletek minden elhanyagolását. Megmentő befolyást gyakorolnak, azért munkájuk nem vész kárba Isten nagy napján, hanem követi őket az eljövendő világba és földi életük befolyása elkíséri őket az örökkévalóság szüntelen korszakaiba is.TGy 241.4

Egy lelkiismeretes, komoly, hűséges ifjú felmérhetetlen kincs az iskolában. A menny angyalai is szeretettel tekintenek le reá. Drága Megváltója szereti őt, és a menny könyveiben feljegyzik minden igazságos cselekedetét, minden legyőzött kísértését, minden gonosz felett aratott győzelmét. Így jó alapot vet az eljövendő időre is, hogy elnyerhesse az örökéletet.TGy 242.1

Nagy mértékben keresztény ifjúságunktól függ azoknak az intézeteknek a megőrzése és fennmaradása, amelyeket Isten gondolt ki, hogy eszközök legyenek művének előrevitele érdekében. Ez a súlyos felelősség nyugszik ifjúságunkon, amelyik ma lép a tettek színpadára. Még sohasem volt olyan időszak, amikor oly fontos események függtek egy emberi nemzedéktől. Akkor milyen fontos, hogy az ifjak képesítést nyerjenek a nagy munkára, hogy Isten felhasználhassa őket eszközeiül?! Isten számít mindazokra, akik mindenki más számára a legjobbat tudják tenni, és a legkiválóbbak tudnak lenni.TGy 242.2

Isten adta nekik az életet; minden testi és lelki adományt, amivel bírnak. Ő adott nekik képességeket, hogy bölcsen használják fel. Oly munkát bízott reájuk, amely maradandó, mint az örökkévalóság. Azonban nagy adományaiknak viszonzásául Isten elvárja, hogy ápolják és gyakorolják szellemi és lelki képességeiket. E képességüket nem szórakoztatásukra adta, vagy hogy az Ő akarata és gondviselése ellen cselekedjenek, hanem hogy előrevigyék az igazság és szentség ismeretét e világban. Isten elvárja hálájukat, tiszteletüket és szertetüket szüntelen kedvességéért és gondviseléséért. Igazságosan követeli meg az engedelmességet törvénye iránt és minden bölcs rendelkezése iránt, amely megőrzi és megoltalmazza az ifjúságot Sátán csalásaitól és a békesség útján vezeti őket.TGy 242.3

Ha az ifjúság láthatná, hogy intézeteink törvényeinek és szabályainak teljesítése által csak azt cselekszik, ami megvilágítja helyzetüket a társadalomban, megnemesíti jellemüket, felemeli gondolkozásukat, akkor nem lázadoznának az igazságos szabályok és józan rendelkezések ellen. Nem keltenének gyanakvó ellenségeskedést ezen intézetek ellen. Ifjúságunk rendelkezzék az erő és a hűség lelkületével, hogy megfeleljenek a velük szemben támasztott követelményeknek, amelyek szavatolják sikereiket! Sok ifjú vad, gondatlan jelleme siralmas a világnak e korszakában, azonban mindezért leginkább szüleiket hibáztatjuk. Isten félelme nélkül senki se lehet igazán boldog.TGy 242.4