A maradék gyülekezet

Zakariás próféta látomása Jósuáról és az angyalról rendkívüli erővel tárja elénk Isten népének tapasztalatát a nagy engesztelési nap végén. A maradék gyülekezet nagy próbán és szenvedésen megy keresztül. Azok, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, érezni fogják a sárkánynak és seregének haragját (Jel 12:12). Sátán a világot alattvalói közé sorolja, és uralmat nyert a hitehagyó egyházak felett, azonban egy kis csoport ellenáll felsőbbségének. Ha kiirthatná őket a földről, győzelme teljes lenne. Amiképpen befolyásolta a pogány nemzeteket, hogy semmisítsék meg Izrael népét, úgy a közeljövőben felingerli a föld gonosz hatalmait, hogy megsemmisítsék Isten népét. Mindenkitől megkövetelik majd, hogy engedelmeskedjenek az emberi rendeleteknek Isten parancsolatainak megrontása árán is. Azokat, akik hűek maradnak Istenhez és kötelességeikhez, megfenyegetik, kiközösítik, száműzik. “Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is” (Lk 21:16).TGy 401.2

Reménységüket Isten kegyelmébe vetik és egyedüli oltalmuk az ima. Amiképpen Jósua esedezett az Angyal előtt, úgy a maradék gyülekezet is megtört szívvel, de erős hittel esedezik bűnbocsánatért és szabadulásért, Jézus, az Ő Védőügyvédük által. Teljes tudatában vannak bűnösségüknek; látják gyengeségüket és méltatlanságukat, ezért amidőn önmagukra tekintenek, majdnem kétségbe esnek. Az ellenség ott áll, hogy vádolja őket, amiképpen Jósuát is vádolta. Rámutat szennyes ruháikra és hibás jellemükre. Hivatkozik gyengeségeikre és balgaságukra, hálátlanságuk bűneire és Krisztuséhoz nem hasonló jellemükre, amely által meggyalázták Megváltójukat. Igyekszik megrémíteni őket azzal a gondolattal, hogy esetük reménytelen, hogy szennyfoltjaikat sohase moshatják le. Azt remélik, hogy annyira kiolthatja hitüket, hogy kísértéseinek engedve feladják Isten iránti hűségüket és felveszik a fenevad bélyegét.TGy 402.1

Sátán hangoztatja Isten előtt az Ő népe ellen emelt vádjait, hogy bűneik által eljátszották Isten védelmét, és hivatkozik arra a jogára, hogy megsemmisítse őket törvényszegéseikért. Kijelenti, hogy éppen úgy megérdemlik az Isten kegyelméből való kizárást, mint ő, ezért így szól: “Ezek azok, akiknek majd el kell foglalniuk az én helyemet és a velem egyesült angyalok helyét? Mialatt azt állítják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének megtartották-e előírásait? Nem szerették-e jobban önmagukat, mint Istent? Tekints bűneikre, amelyek életüket jellemezték! Nézd önzésüket, rosszindulatukat és egymás iránti gyűlöletüket!”TGy 402.2

Isten népe sok tekintetben nagyon hibás volt. Sátán pontosan ismeri azokat a bűnöket, amelyeknek elkövetésére csábította őket, amely bűnöket most a legtúlzottabb megvilágításban mutat be e szavakkal: “Isten száműz jelenlétéből engem és angyalaimat és mégis jutalmat ad azoknak, akik ugyanazokat a bűnöket követték el? Te nem teheted meg ezt Uram, igazságosan! Ha mégis megteszed, trónod nem áll meg igazságban és ítéletben. Az igazság azt követeli, hogy kihirdesd ellenük a büntető ítéletet!!”TGy 402.3

Azonban habár Krisztus követői vétkeztek, nem adták át magukat a gonosz uralmának. Elhagyták bűneiket. Alázattal és bűnbánattal keresték az Urat, ezért isteni Védőügyvédjük közbenjár érettük. Ő, akit a legmélyebben megbántottak hálátlanságukkal, aki ismeri bűneiket, de bűnbánatukat is, kijelenti: “Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán!” Én életemet adtam ezekért. “Markaimba metszettem őket” (Ésa 49:16).TGy 402.4