Fejezet 53 — Az Úrvacsora

Az Úr házának jelképei egyszerűek és könnyen érthetők. Az általuk bemutatott igazságok mély jelentőséggel bírnak számunkra (EV 273).TGy 340.1

Krisztus a két szövetség (az Ó és az Újszövetség) és két nagy ünnepe átmenetének küszöbén állott. Krisztus, Isten báránya éppen arra készült, hogy feláldozza Magát, mint bűneiért való áldozatot, és véget vessen a jelképeknek és ceremóniáknak, amelyek négyezer éven át az Ő halálára mutattak. Midőn tanítványaival megette a húsvéti bárányt, helyébe beiktatta azt a szertartást, amely emlékeztetett nagy áldozatára. Azt a szolgálatot, amelyet Krisztus elrendelt, követőinek meg kellett tartaniuk minden korszakban és minden országban.TGy 340.2

Isten a húsvétot a zsidó nép egyiptomi fogságból való szabadulásának emlékére rendelte el. Isten megparancsolta, hogy amidőn gyermekeik évről évre érdeklődnek e szertartás jelentősége felől, ismételjék meg történetének elbeszélését. Így e csodálatos szabadulás történetét mindenkinek emlékezetében tartották. Az Úrvacsora rendtartását Krisztus azért adta, hogy emlékeztesse követőit arra a nagy szabadulásra, amelyet halála által hozott. Ezt a rendtartást mindaddig meg kell ünnepelnünk, amíg Krisztus eljön másodszor nagy hatalommal és dicsőséggel. E cselekmény által tartja emlékezetünkben értünk végzett nagy munkáját.TGy 340.3

Krisztus példája megtiltja, hogy bárkit kizárjunk az Úrvacsorából. Az igaz, hogy a nyílt bűn kizárja a vétkezőt, amit a Szentlélek világosan tanít (lKor 5:11). Ezen kívül azonban senki se hozzon ítéletet. Isten nem bízta az emberekre, hogy megmondják, ki legyen jelen ez alkalommal, mert ki olvashat a szívekben? Ki különböztetheti meg a konkolyt a búzától? “Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivel hogy nem becsüli meg az Úrnak testét” (lKor 11: 27-29).TGy 340.4

Senki se maradjon ki az Úrvacsorából, mivel méltatlanok is vannak jelen. Minden tanítványt szólítsanak fel, hogy nyilvánosan vegyen részt az Úrvacsorán, s tegyen bizonyságot arról, hogy elfogadja Krisztust személyes Megváltójának.TGy 340.5

Midőn Krisztus részesült tanítványaival együtt a kenyérből és a borból, elkötelezte magát nekik, mint Megváltójuk. Reájuk bízta az új szövetséget, amely által mindazok, akik befogadják Őt, Isten gyermekei és örököstársai lesznek. E szövetség által minden áldást, amelyet a menny adhat erre az életre és az eljövendő életre, elnyerhettek. E szövetségi szerződést Jézus vére által kellett szentesíteni. A szentség kiszolgáltatása a tanítványok elé tárta azt a végtelen áldozatot, amelyet Krisztus hozott értük egyenként, mint akik az elbukott emberiség nagy egészének egy részét képezik.TGy 341.1