Fejezet 43 — A földi gyülekezet

Istennek van egy földi gyülekezete, amely az Ő választott népe, akik megtartják az Ő parancsolatait. Isten nem vezet tévelygő vadhajtásokat, egyiket itt, a másikat ott, hanem egy népet. Az igazság megszentelő erő; azonban a küzdő, harcoló gyülekezet még nem diadalmaskodó, győző gyülekezet. A búza között konkoly is van. A szolgák megkérdezték: “...Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok” (Mt 13:28-29). Az evangélium hálója nemcsak jó halakat fog, hanem rosszakat is. Egyedül csak az Úr tudja, ki az Övé.TGy 271.1

Egyéni kötelességünk, hogy alázatosan járjunk az Úrral. Ne keressünk idegen, új üzenetet! Ne gondoljuk, hogy Isten választottai akik törekszenek a világosságban járni alkotják Babilont (2T 362).TGy 271.2

Habár gonosz dolgok léteznek a gyülekezetben és létezni fognak a világ végéig, az utolsó napok gyülekezete mégis a világ világossága, amelyet beszennyezett és erkölcsileg lesüllyesztett a bűn. A gyülekezet gyenge és hibás állapotában habár szüksége van a figyelmeztetésre, dorgálásra és tanácsra mégis az egyedüli közösség a földön, amelyre Krisztus az Ő legfőbb figyelmét fordítja. Ez a föld egy műhely, amelyben az emberi és isteni eszközök együttműködésével Jézus munkálkodik az emberi szíveken az Ő kegyelme és isteni irgalma által.TGy 271.3

Istennek van egy különleges népe, földi gyülekezete, amelynél nincs különb, amely feljebbvaló mindeneknél, hogy hirdesse az igazságot és védelmezze Isten törvényét. Istennek vannak kijelölt eszközei, emberei, akiket vezet, akik viselték a nap hőségét és terhét, akik együttműködnek a mennyei eszközökkel, hogy előrevigyék Krisztus országát e földön. Egyesüljünk mindnyájan e választott eszközökkel, hogy végül azok között legyünk, akiknél “...van a szenteknek békességes tűrése, ...akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel 14:12; 2T 361362).TGy 271.4