White testvérnő élete és munkája

Ellen G. Harmon és ikertestvére 1827. november 26-án születtek Gorhamban, Maine államban, az Egyesült Államok észak-keleti részén. Ellent kilenc éves korában baleset érte, egy meggondolatlan iskolatársa kővel megdobta. Súlyos arcsérülése miatt majdnem életét vesztette és annyira legyengült, hogy nem tudta tovább folytatni iskolai tanulmányait.TGy 16.3

Tizenegy éves volt, amikor átadta szívét Istennek és röviddel azután alámerítkezéssel megkeresztelkedett a tengerben, és a Metodista Egyház tagja lett. Családja többi tagjával együtt részt vett az adventisták összejövetelein Portlandban, Maine államban, és teljesen elfogadta a tanítást Krisztus közeli, második adventjével kapcsolatban, amelyet William Miller és társai hirdettek, és bizakodva nézett a Megváltó visszatérése elé.TGy 16.4

1844 decemberének egyik reggelén, miközben négy testvérnővel együtt imádkozott, Isten ereje nyugodott meg rajta. Először minden földi dolog eltűnt szeme elől, majd jelképes ábrázolásban látta az adventnép vándorlását Isten városa felé és a hűségesek jutalmát. A tizenhét éves lány félve és remegve mondta el ezt és további látomásait hittársainak Portlandban. Később, amikor alkalom nyílt rá, elmondta a látomást adventista csoportoknak Maine-ben és a közeli államokban.TGy 16.5

Ellen Harmon 1846 augusztusában kötött házasságot James White, fiatal adventista lelkésszel. Az elkövetkezendő harmincöt évben élete szorosan egybeforrt férjével az evangéliumért végzett fáradhatatlan munkában, férjének 1881. augusztus 8-án bekövetkezett haláláig. Sokat utaztak mindenfelé az Egyesült Államokban, Igét hirdettek, írtak, alapítottak és építettek, szerveztek és irányítottak.TGy 16.6

Az idő és a próbák igazolták, hogy mennyire széles és szilárd alapot fektettek le White testvérék és munkatársaik, s hogy mennyire bölcsen és jól építettek. Ők szervezték meg a szombattartó adventisták könyvkiadói munkáját 1849-1950 között és a gyülekezetek szilárd pénzügyi rendszerét az 1850-es évek végén. Ezt követte a H.N. Adventista Egyház Generál Konferenciájának megszervezése 1863-ban. Az 1860-as évek közepe jelzi egészségügyi munkánk kezdetét, majd a felekezet nagyszerű oktatási munkája kezdődött meg a hetvenes évek elején. Az évenkénti sátoros összejövetelek tervét 1868-ban dolgozták ki, majd 1874-ben a h.n. adventisták kiküldték első misszionárusukat.TGy 17.1

Mindezt a fejlődést az a sok szóban és írásban közölt tanács irányította, amelyet Isten küldött népének White testvérnőn keresztül.TGy 17.2

Kezdeti üzeneteinek legtöbbje személyes levelek formájában jelent meg, vagy a Jelenvaló Igazság című, első, rendszeres folyóiratunk cikkeiben. Csak 1851-ben adta ki White testvérnő első, hatvannyolc oldalas könyvét, amelynek címe: Ellen G. White keresztényi tapasztalatainak és nézeteinek összefoglalója.TGy 17.3

1855-től kezdődően számozott cikksorozat jelent meg, mindegyik A gyülekezet bizonyságtétele címet viselte. Ezek által jutottak el mindenkihez a tanítás és az útbaigazítás üzenetei, amelyeket Isten küldött időről időre, hogy megáldja, megdorgálja és vezesse népét. Azért, hogy a tanítások iránti állandó igény kielégíthető legyen, 1885-ben újra kiadásra került a sorozat, négykötetes könyvalakban. Később azoknak a köteteknek a hozzácsatolásával, amelyeket 1889-1909-ig adtak ki, megjelent a Bizonyságtételek a gyülekezet számára című könyvsorozat kilenc kötetben.TGy 17.4

White testvéreknél négy gyermek született. A legidősebb fiú, Henry, 16 éves koráig élt, Herbert, a legfiatalabb, meghalt három hónapos korában. A két középső fiú, Edson és William elérték a felnőtt kort és mindketten tevékenyen részt vettek a H.N. Adventista Egyház munkájában. A Generál Konferencia kérésének engedve, White testvérnő Európába utazott 1885 nyarán. Két évet töltött ott, hogy erősítse a kontinensen az újonnan szervezett missziót. Svájcban, Baselben lakott, ahonnan beutazta Dél-, Középés Észak Európát, részt vett az egyház konferenciáin, és találkozott a hívőkkel összejövetelek alkalmával.TGy 17.5

Négy évvel Amerikába való visszatérése után, hatvanhárom éves korában a Generál Konferencia kérésére Ausztráliába hajózott, ahol kilenc évig tartózkodott. Segített a mű megalapozásában és fejlesztésében, különösen oktatási és egészségügyi vonalon. 1900-ban tért vissza az Egye- sült Államok nyugati részén lévő St. Helena nevű városba; Kaliforniában telepedett le, s itt lakott 1915. július 16-án bekövetkezett haláláig.TGy 17.6

Hosszú, hatvan évi amerikai és tíz évi tengerentúli szolgálata alatt közel kétezer látomást kapott White testvérnő. E látomások, amelyeknek tanácsait fáradhatatlan erőfeszítéssel közölte személyekkel, gyülekezetekkel, nyilvános összejöveteleken és a Generál Konferencia ülésein, nagyban formálták e nagy mozgalom kialakulását. Sohasem tagadta meg feladatát, hogy közölje minden illetékessel az üzenetet, amelyet Istentől kapott.TGy 18.1

Írásainak terjedelme meghaladja a százezer oldalt. A tollából jövő üzenetek személyes közlés útján, gyülekezeti folyóirataink hetenként megjelenő cikkeiben, valamint sok-sok könyve által jutottak el az emberekhez. A tárgyak, amelyekkel írásaiban foglalkozik, bibliai történelemmel, gyakorlati keresztény élettel, az egészség, a nevelés, az evangélizáció és más gyakorlati dolgokkal kapcsolatosak. Negyvenhat könyve közül sokat nyomtattak ki a világ közismertebb nyelvein és több milliós példányszámban keltek el.TGy 18.2

Nyolcvannégy éves korában White testvémő utoljára utazta át az amerikai kontinenst, hogy részt vegyen az 1909-es Generál Konferencián. Életének utolsó hat évét irodalmi munkájának rendezésével töltötte. Röviddel halála előtt a következő szavakat vetette papírra: “Akár élek még egy kis ideig, akár nem, írásaim továbbra is beszélnek majd, és folytatni fogják feladatukat mindaddig, amíg az idő tart.”TGy 18.3

Rendíthetetlen bátorsággal és Megváltójába vetett teljes bizalommal halt meg otthonában, 1915. július 16-án, és Battle Creekben, Michigan államban helyezték nyugalomra férje és gyermekei mellé az Oak Hill temetőben.TGy 18.4

Munkatársai, a gyülekezet és a család tagjai nagyra értékelték és tisztelték White testvémőt, mint hűséges anyát, s mint buzgó, mindenkor vezető egyéniséget és fáradhatatlan egyházi munkást. Soha nem viselt hivatalos egyházi tisztséget. Az egyház és ő maga is azt tartotta, hogy ő nem más, mint hírnök, aki által Isten küldött üzenetet népe számára. Soha nem kívánta, hogy valaki felnézzen rá, és soha nem használta fel lelki képességeit arra, hogy saját anyagi előnyét, vagy népszerűségét kiépítse. Életét és mindazt, amivel bírt, az Úr ügyének szolgálatára szentelte.TGy 18.5

Halálakor egy népszerű heti újság, a The Independent szerkesztője ezekkel a szavakkal zárta White testvémő eredményes életéről szóló cikkét a lap 1915. augusztus 25-i számában: “Teljes őszinteséggel hitt a kapott kinyilatkoztatásokban. Élete méltó volt azokhoz. Nem volt benne lelki gőg, nem hajhászott szennyes előnyöket. Prófétanőhöz méltóan élt és végezte hivatását.”TGy 18.6

Halála előtt néhány évvel White testvérnő az egyház vezető férfiaiból egy bizalmi testületet alapított. Rájuk bízta írásait és meghagyta, hogy ők legyenek a felelősek azok megőrzéséért és folytatólagos kiadásáért. A bizalmi testület irodái Washingtonban, a Generál Konferencia épületében, a H.N. Adventista Egyház világszervezetének központjában vannak. Innen irányítják az E.G. White könyvek folytatólagos angol nyelvű kiadását és támogatást nyújtanak e művek teljes, vagy részleges kiadására más nyelveken is. A különböző folyóiratokban megjelent cikkeiből és egyéb kézirataiból is állítottak össze kivonatokat kiadásra, White testvérnő utasításával összhangban. E kötet kiadása is ennek a testületnek a felhatalmazásával történt.TGy 19.1