A világi foglalkozástól való megnyugvás napja

A halandó ember részéről a legnagyobb elbizakodás az, ha ki akar egyezni a Mindenhatóval, hogy biztosítsa jelentéktelen, múló, földi érdekeit. A Szombatnak világi, üzleti célból való, esetenkénti megrontása éppen olyan durva áthágása a törvénynek, mint teljes megvetése, mert az Úr parancsolatainak megtartását az illető személy a saját kényelmétől, érdekétől teszi függővé. A Sinai hegyről mennydörgésként hangzott az Úr szava: “Én az Úr, a te Istened féltőnszerető (féltékeny) Isten vagyok.” Az Úr nem fogad el részleges engedelmességet, megosztott ér- deklődést. Ő, aki kijelentette, hogy megbünteti az atyák vétkét a gyermekekben harmad és negyed íziglen, akik gyűlölik Őt, irgalmasságot cselekszik ezer íziglen azokkal, akik Őt szeretik és megtartják az Ő parancsolatait. Nem kis dolog kirabolni egy felebarátot. Ez nagy szégyenfoltot ejt azon, aki e bűnt elköveti, mégis, aki semmiképpen se csalná meg felebarátját, szégyen nélkül elrabolja Isten idejét, amelyet megáldott és különleges célra elkülönített (4T 249-250).TGy 305.4

Vigyázzunk szavainkra és cselekedeteinkre! Azokat, akik Szombaton üzleti ügyeket beszélnek meg és munkaterveket fektetnek le, Isten úgy tekinti, mintha a valóságban elvégezték volna azt a munkát. Ha a Szombatot meg akarjuk szentelni, akkor semmiképpen se engedjük meg magunknak, hogy gondolataink világi dolgoknál időzzenek (2T 185).TGy 306.1

Isten szólt és megköveteli, hogy az emberek engedelmeskedjenek Neki. Ő nem kérdezi, hogy az emberek kényelmét szolgálja-e engedelmességük. Az élet és dicsőség Ura nem tekintett kényelmére és dicsőségére, amikor otthagyta mennyei magas parancsnoki tisztségét, hogy elfogadja a gyalázatot és halált, hogy megmentsen minket engedetlenségünk következményeitől. Jézus nem azért halt meg, hogy bűneiben váltsa meg az embereket, hanem bűneikből. Az embereknek el kell hagyniuk tévelygő utaikat, hogy kövessék Krisztus példáját. Vegyék fel keresztjüket és úgy kövessék Őt. Tagadják meg magukat és engedelmeskedjenek Istennek minden áldozat árán.TGy 306.2

A körülmények senkit sem jogosítanak fel, hogy világi nyereségért dolgozzon Szombaton. Ha Isten egy embert felmentene, akkor mindenkit felmenthetne. Szegény L. testvér miért nem dolgozhat szombaton, hogy megkeresse megélhetését, amikor így cselekedve jobban eltarthatná családját? A többi testvérek és mi miért nem tarthatjuk meg a Szombatot csak akkor, amikor kényelmesen megtehetjük, áldozathozatal nélkül? A felelet a Sinai hegyről hangzik felénk: “Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek Szombatja: semmi dolgot se tégy azon” (2Móz 20:9-10).TGy 306.3

Életkorod nem ment fel az Isten parancsolatai iránti engedelmesség alól. Isten súlyosan megpróbálta Ábrahámot idős korában. Az Úr szavai rettenetesen és váratlanul érték ez éltes korú embert. Azonban ő soha nem vonta kétségbe Isten szavainak jogosultságát és nem ingadozott engedelmességében, pedig érvelhetett volna azzal, hogy öreg már és gyenge, ezért nem áldozhatja fel fiát, aki az ő életének öröme. Emlékeztethette volna az Urat, hogy parancsa ellenkezik ígéreteivel, amelyeket fiával kapcsolatban adott neki. Azonban Ábrahám zúgolódás és szemrehányás nélkül engedelmeskedett, mert feltétlenül bízott Istenben (4T 253-254).TGy 306.4

Krisztus szolgái dorgálják meg azokat, akik nem emlékeznek meg a Szombatról, hogy megszenteljék azt. Kedvesen és ünnepélyesen dorgálják meg azokat, akik Szombaton világi beszélgetésbe elegyednek és ugyanakkor szombatünneplőnek vallják magukat. Ápolnunk kell az Isten iránti odaadásunkat Szombaton, az Ő szent napján. Istennek nem tetszik, ha a Szombat nagy részét alvással töltik el. Ily módon meggyalázzák Teremtőjüket, mert példájuk által azt mondják, hogy a hat munkanap túl drága számukra ahhoz, hogy pihenéssel töltsék el. Pénzre van szükségük, ezért megfosztják magukat a szükséges alvástól, amelyet a szent szombati órák alatti olvasással akarnak kipótolni. A következő szavakkal mentegetik magukat: Isten a szombatot nyugalomnapnak adta, ezért nem fosztom meg magamat a nyugalomtól, hogy elmenjek az összejövetelre, mert szükségem van a pihenésre. Az ilyenek rosszul töltik el a megszentelt napot. Azon a napon keltsék fel családjuk érdeklődését a Szombat megtartása iránt és gyűljenek össze az imaházban, akár sokan, akár kevesen vannak jelen. Idejüket és erejüket szenteljék elmélkedésre, lelki felüdülésre, hogy a Szombat megszentelő befolyása kísérje őket a következő héten. A hét napjai közül egyik se olyan alkalmas az áhítat gondolatainak és fennkölt érzelmeinek felkeltésére, mint a Szombat (2T 704).TGy 307.1

Ha a Szombatot mindig szentül megtartották volna, akkor sohasem létezett volna istentagadó, vagy bálványimádó. A Szombat intézménye, amely az Édenben eredt, oly régi, mint maga a világ. Az ősatyák is mind megtartották a teremtéstől kezdve. Az egyiptomi fogság alatt a robotmesterek az izraelitákat a Szombat áthágására kényszerítették, ezért nagymértékben elvesztették a Szombat szentségének ismeretét. Midőn az Úr kihirdette a törvényt a Sinai hegyen, a negyedik parancsolat első szavai így hangzottak: “Megemlékezzél a Szombatnapról, hogy megszenteljed azt”, ami rámutatott arra, hogy a Szombatot nem akkor rendelték el, hanem a teremtéskor. Sátán azért, hogy kizárja Istent az emberek gondolataiból, célul tűzte ki, hogy lerombolja ezt a magasztos emlékművet. Ha az embereket rábírhatná, hogy elfelejtsék Teremtőjüket, akkor nem tennének erőfeszítéseket, hogy ellenálljanak a gonosz erejének és Sátán biztosan hatalmában tarthatná zsákmányait (PP 336).TGy 307.2