A tizedet Isten rendelte el

Az önkéntes adományok és a tized az evangélium adóját képezik. Isten azokból a javakból, amelyeket az embernek adott, visszakövetel magának egy részt: a tizedet (5T 149).TGy 311.4

Mindenki gondoljon arra, hogy Isten velünk szemben támasztott igényei alátámasztják minden más igényét, mert Ő bőségesen ad nekünk; ezért az emberrel olyan szerződést kötött, hogy javainak tizedét adja vissza Istennek. Ezt a világos rendelkezést Maga Jézus Krisztus hozta (6T 384).TGy 311.5

A jelenkori igazságot el kell vinnünk a föld sötét részeibe, és ezt a munkát már otthon megkezdhetjük. Krisztus követői ne éljenek önző életet, hanem Krisztus lelkületében munkálkodjanak összhangban Ővele (3T 381).TGy 311.6

A nagy munkát, amelynek végzésére Krisztus a földre jött, tanítványaira bízta. Egy tervet adott népének, hogy elegendő összeget hozzanak fel ahhoz, hogy vállalkozásukat önfenntartóvá tegyék. Isten terve a tizedrendszerrel kapcsolatban szép az ő egyszerűségében és egyenlőségében. Mindenki részt vehet benne hittel és bátorsággal, mert isteni eredetű. Egyesül benne az egyszerűség és hasznosság. Megértése és végrehajtása nem követel nagy tanultságot. Mindenki érezheti, hogy részt vehet az üdvösség drága munkájának előrevitelében. Minden férfi, nő és ifjú az Úr pénztárosa és eszköze lehet az Ő pénztára szükségleteinek kielégítésében. Az apostol így szólt: “A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, amit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek” (l Kor 16:2).TGy 311.7

E rendszer által nagy dolgokat végeztünk. Ha mindenki elfogadná egyénenként, ha mindenki Isten lelkiismertes, hű pénztárosa lenne, akkor nem szenvednénk hiányt anyagi javakban, hogy előrevigyük a nagy munkát és hirdessük a világnak az utolsó figyelmeztető üzenetet. Ha mindenki elfogadja ezt a rendszert, a pénztár megtelik és az adakozók se lesznek szegényebbek. Minden befektetésük által jobban egyesülnek a jelenkori igazság ügyével, “kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet” (lTim 6:19).TGy 312.1

Midőn a kitartó, rendszeres munkások látják, hogy jóakaratú, áldozatkész törekvésük célja az, hogy növelje Isten és embertársaik iránti szeretetüket, és hogy személyes törekvéseik kiterjesztik használhatóságuk körét, akkor felismerik annak áldását, hogy Krisztus munkatársai lehetnek. A keresztény egyházak általánosságban visszautasítják Istennek velük szemben támasztott igényét, hogy alamizsnát adjanak azokból a dolgokból, amelyekkel rendelkeznek, hogy támogassák a világot elárasztó erkölcsi sötétség elleni harcot. Isten műve csak akkor halad előre úgy, mint kellene, ha Krisztus követői tevékeny, lelkes munkások lesznek (3T 388-389).TGy 312.2