Hogyan fogadjuk a dorgálást?

Azok, akiket a Szentlélek megfedd, ne támadjanak az alázatos eszköz ellen, mert nem tévedő halandó, hanem Isten szólt hozzájuk, hogy megmentse őket a romlástól. Az emberi természet nem szereti a dorgálást. Az Isten Lelkétől meg nem világosított ember nem képes felismerni a dorgálás szükségességét, vagy az áldást, amit hozni akar. Amikor az ember enged a kísértéseknek és a bűnnek hódol, akkor elméje elsötétedik, erkölcsi érzéke eltompul. Lelkiismeretének figyelmeztetéseit semmibe veszi és hangját már nem hallja oly világosan. Fokozatosan elveszti képességét a jó és rossz megkülönböztetésére és végül már nem látja meg Isten előtti valódi állapotát. Megtarthatja vallásának külső formáit és buzgón ragaszkodhat tantételeihez, azonban nélkülözi annak lelkületét. Állapotát így írja le az igaz Tanúbizonyság: “Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen” (Jel 3:17). Midőn Isten Lelke kijelenti dorgáló üzenete által, hogy ez az ő állapota, nem képes belátni, hogy az üzenet igaz. Most azért vesse el az üzenetet? Semmi esetre sem!TGy 107.2

Isten elegendő bizonyítékot adott a Bizonyságtételek mennyei eredetéről és amikor elismerték, hogy Istentől vannak, akkor kötelesek elfogadni dorgálásait abban az esetben is, ha nem látják meg eljárásuk bűnösségét. Ha teljes mértékben felismerték állapotukat, mi szükség lenne a dorgálásra? Mivel nem ismerik állapotukat, ezért Isten kegyelmesen eléjük tárja, hogy megtérjenek és megreformálódjanak, megújuljanak, mielőtt túl késő lenne. Azokat, akik megvetik a figyelmeztetéseket, magukra hagyják vakságukban, hogy megcsalják önmagukat. Azonban azok, akik ügyelnek a figyelmeztetésekre, s buzgón igyekeznek megszabadulni bűneiktől, hogy elnyerjék a szükséges kegyelmet, megnyitják szívük ajtaját, hogy a drága Megváltó bejöhessen és náluk lakozzon. Akik a legszorosabb kapcsolatban vannak Istennel, azok megismerik hangját, amikor szól hozzájuk. A lelkiek felfogják, megértik a lelki dolgokat és hálásak Istennek, hogy feltárja hibáikat.TGy 107.3

Dávid bölcsességet tanult Isten iránta tanúsított bánásmódjából, ezért alázattal hajolt meg a Mindenható fenyítéke alatt. Nátán próféta hű képet rajzolt Dávid igazi állapotáról, ami által felismertette Dáviddal saját bűneit és segített neki, hogy elhagyja azokat. Dávid szelíden elfogadta a tanácsot, megalázta magát Isten előtt és így szólt: “Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket” (Zsolt 19:8).TGy 108.1

“Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, akkor ...nem vagytok fiak” (Zsid 12:8). Urunk így szólt: “Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem” (Jel 3:19).“Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, (nehéznek) ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak” (Zsid 12:11). Habár a fenyíték keserű, azonban egy szerető Atya keze adja, hogy az Ő szentségében részesüljünk (5T 682-683).TGy 108.2