Az előkészület rendtartása

Ez a rendtartás a Krisztus által kijelölt előkészület a szent Úrvacsorára. Amíg büszkeség, nézeteltérés és az elsőségért való vetélkedés uralkodik, addig szívünk nem juthat közösségbe Krisztussal; ezért rendelte el Krisztus, hogy az Úrvacsora előtt tartsuk meg az Ő megalázkodásának emlékezetét.TGy 342.3

Midőn Isten gyermekei e szent rendtartást végzik, gondoljanak az élet és dicsőség Urának eme szavaira: “Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek. Bizony bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket” (Jn 13:12-17).TGy 342.4

Az ember hajlamos arra, hogy önmagát többre értékelje, mint testvérét, hogy önmagáért munkálkodjék, hogy a legelső helyet keresse, ami gyakran gonosz gyanakvásra és a keserűség lelkületére vezet. Az Úrvacsorát megelőző rendtartás eltávolítja ezeket a félreértéseket, megszabadítja az embereket önzésüktől és leszállítja őket felmagasztalásuk magas gólyalábairól a szívbéli alázatosság színvonalára, amely rábírja őket arra, hogy szolgáljanak testvéreiknek.TGy 343.1

A mennyei szent Vigyázó jelen van ezen a szertartásban, hogy e szolgálatot az önvizsgálatnak, a bűneinkről való meggyőződésnek és bűneink bocsánatának áldott tapasztalatává, biztosítékává tegye. Krisztus jelen van az Ő teljességében, hogy megváltoztassa gondolkodásunkat, amelyet eddig az önzés irányított. A Szentlélek felfrissíti azoknak fogékonyságát, akik követik Uruk példáját. Amikor megemlékezünk Urunk megalázkodásáról, egyik gondolatunk összekapcsolódik a másikkal, amely felidézi az emlékek láncolatát: Isten jóságának emlékeit, földi barátaink kedvességét és gyengédségét.TGy 343.2

Ahol ezt a rendtartást helyesen ünneplik meg, ott Isten gyermekei helyes viszonyba kerülnek egymással, hogy segítsék egymást, és egymás áldására legyenek. Szövetségre lépnek, hogy életüket önzetlen szolgálatra szentelik, de nemcsak önmagukért. Munkaterületük oly széles, mint Mesterüké volt. A világ telve van olyan emberekkel, akiknek szükségük van szolgálatunkra. Mindenütt megtalálhatók a szegények, gyámoltalanok és tudatlanok. Azok, akik lelki közösségben voltak Krisztussal a “felső szobában”, elmennek és úgy szolgálnak, mint Ő tette.TGy 343.3

Jézus, akit a mennyben mindenki szolgált, mindenkinek a szolgája lett, s mivel mindenkinek szolgált, mindenki tiszteli és szolgálja majd.TGy 343.4

Akik részesülnek isteni természetében (jellemtulajdonságaiban) és együtt örülnek majd Vele, hogy meglátják a megváltottakat a mennyben, azok kövessék e földön az Ő önzetlen szolgálatának példáját.TGy 343.5