A vallás gyakorlati megnyilvánulás
Ha nem tevékenykedünk komolyan a Mester szolgálatában, meghazudtoljuk hitvallásunkat. Csak a komoly, gyakorlati munkában megnyil- vánuló kereszténység gyakorol hatást azokra, akik holtak törvényszegésükben és bűneikben. Az imádkozó, alázatos keresztények, akik cselekedeteikkel megmutatják, hogy leghőbb vágyuk az, hogy megismertessék a megmentő igazságot, amely minden embert megvizsgál, a lelkek gazdag aratását gyűjtik be Mesterük számára.TGy 70.5
Semmi mentséget sem hozhatunk fel arra, hogy gyülekezeteink tagjainak hite oly lanyha és gyenge. “Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai” (Zak 9:12). Krisztusban erőt nyerhetünk. Ő a mi Védőügyvédünk az Atya előtt. Követőit sürgősen elküldi birodalmának minden részébe, hogy közöljék akaratát népével. Gyülekezetei között jár. Arra vágyik, hogy felemelje, megszentelje és megnemesítse követőit. Azoknak befolyása, akik igazán hisznek benne, élet illata lesz a világban. Jobb kezében tartja csillagait és célja az, hogy általuk a világra árassza világosságát. Így akarja népét előkészíteni a magasabb szolgálatra mennyei gyülekezetében. Egy nagy munkát bízott ránk. Végezzük el pontosan és odaadással! Mutassuk meg életünkkel, hogy mit tett értünk az igazság!TGy 71.1
Önmegtagadásba, önfeláldozásba, rendkívüli erőfeszítésekbe és sok imába került, hogy a különböző misszióvállalkozásokat odáig fejlesszék, ahol most vannak. Fennáll a veszély, hogy a jelenlegi munkások megelégedetten pihennek erőtlenségükben, mert úgy érzik, hogy most nincsen oly nagy szükség önmegtagadásra és szorgalomra, oly kemény és nehéz munkára, mint amit a mű vezetői kezdetben végeztek. Azt gondolják, hogy az idők megváltoztak és azóta több anyagi javakkal rendelkezik Isten műve, ezért nem kell oly próbára tevő körülmények közé kerülniük, mint az üzenet hirdetésének kezdetén.TGy 71.2
Azonban, ha ugyanazt a szorgalmat nyilvánítanák ki a mű jelenlegi szakaszában, mint kezdetben, akkor százszor többet végeznének, mint amit most látunk (6T 417-419).TGy 71.3
Magasztos hitvallással bírunk, mert mint szombatünneplő adventisták azt valljuk, hogy megtartjuk Isten minden parancsolatát és várjuk Megváltónk eljövetelét. Isten a legünnepélyesebb figyelmeztető üzenetét bízta kicsiny, hűséges népére. Mutassuk meg szavainkkal és cselekedeteinkkel, hogy felismerjük a rajtunk nyugvó nagy felelősséget. Világosságunk oly fényesen ragyogjon, hogy az emberek lássák meg, hogy mindennapi életünkkel dicsőítjük Istent. Lássák meg, hogy kapcsolatban állunk a mennyel, örököstársai vagyunk Krisztusnak, hogy amikor eljön hatalommal és nagy dicsőséggel, hasonlók legyünk Őhozzá (4T 16).TGy 71.4