A keresztények szívesen elmélkednek és beszélnek mennyei dolgokról

A mennyben Isten minden mindenben. A mennyben a legnagyobb szentség uralkodik. Semmi se rontja meg az Istennel való tökéletes összhangot. Ha valóban a menny felé zarándokolunk, akkor már itt ezen a földön is a menny lelkülete lakik bennünk. Ha azonban most nem találunk örömet a mennyei dolgokról való elmélkedésben, ha nem törekszünk komolyan eljutni Isten ismeretére és nem gyönyörködünk Krisztus jellemének szemlélésében, ha nem vonz bennünket a szentség, akkor biztosak lehetünk benne: hiába reménykedünk abban, hogy eljutunk a mennybe.TGy 394.2

A keresztény magasztos célja állandóan az Isten akaratához való tökéletes alkalmazkodás legyen. Az igazi keresztény szeret beszélni Istenről, Jézusról, az áldás és tisztaság otthonáról, amelyet Krisztus elkészített az Őt szeretők számára. Az apostol e tárgyakról való elmélkedést amidőn a hívő keresztények Isten áldott ígéreteivel táplálkoznak úgy ábrázolja, mint akik “megízlelték... a jövendő világnak erőit” (Zsid 6:5).TGy 394.3

A nagy küzdelem befejező jelenetei előtt állunk, amidőn “Sátán... a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával” (2Thess 2:9-10) munkálkodik, hogy hamisan mutassa be Isten jellemét, hogy “elhitesse, ha lehet, a választottakat is” (Mt 24:24). Ha valamikor egy népnek szüksége volt állandóan növekvő világosságra, akkor ez elsősorban arra a népre érvényes, amelyet Isten e veszedelmes időben azért hívott el, hogy törvényének őrizői legyenek és védelmezzék, igazolják jellemét e világ előtt. Bennünket, akik oly szent megbízatást kaptunk, tegyenek lelkiekké, emel- kedettekké és életerősekké azok az igazságok, amelyeket állítólag hiszünk! (5T 745-746)TGy 394.4