A szombat a vitapont

A Szombat-kérdés a vitapont a végső, nagy küzdelemben, amelyben az egész világ részt fog venni. Az emberek jobban tisztelték Sátán elgondolásait a mennyben uralkodó alapelveknél, mert elfogadták a hamis szombatot, amelyet Sátán magasztalt fel, mint tekintélyének jelét, bélyegét. Azonban Isten ráhelyezte pecsétjét királyi követelményére, mert minden Szombat magán viseli Szerzőjének nevét, azt a kitörölhetetlen jelet, amely megmutatja mindegyik tekintélyét. A mi feladatunk az, hogy megértessük ezt az emberekkel. Győzzük meg őket, hogy életbevágóan fontos: Isten országának jelét viseljük-e, vagy a lázadás országának bélyegét, mert amelyik királyság alattvalóinak vallják magukat, annak a jelét viselik. Isten felszólít bennünket, hogy emeljük fel letaposott Szombatjának zászlaját (6T 352).TGy 382.1

Ugyanaz a mesteri elme, aki az elmúlt korszakokban összeesküvést szőtt a hűségesek ellen, még mindig arra törekszik, hogy kiirtsa a földről azokat, akik félik Istent és engedelmeskednek törvényének. Sátán felháborodást kelt az alázatos kisebbség ellen, amelynek tagjai lelkiismeretükre hallgatva nem fogadják el a népszerű szokásokat és hagyományokat. Magas állású és híres emberek is csatlakoznak a törvényszegőkhöz és gonoszokhoz, hogy tanácskozzanak Isten népe ellen. Gazdagság, lángész és tudás egyesülnek, hogy megvetéssel kezeljék őket. Üldöző uralkodó lelkészek és gyülekezeti tagok is összeesküdnek ellenük. Élőszóval és írásban, kérkedéssel, fenyegetéssel és gúnyolódással igyekeznek kioltani hitüket. Hamis színben való bemutatásuk, s haragos felhívások által felingerlik a nép szenvedélyeit. Mivel nem hivatkozhatnak a Szentírás “Meg van írva!” szavaira a Biblia szent Szombatjának védelmezői ellen, ezért elnyomó rendelkezésekhez folyamodnak, hogy pótolják ezt a hiányosságot. A törvényhozók engednek a vasárnapi törvény követelésének, hogy biztosítsák népszerűségüket és az emberek támogatását. Azok, akik félik Istent, nem fogadhatnak el olyan intézményt, rendelkezést, amely áthágja a Tízparancsolat előírását. Ezen a csatatéren zajlik majd el az igazság és tévelygés közötti harc utolsó nagy küzdelme, aminek kimenetele felől nincs semmi kétségünk. Az Úr most ugyanúgy megvédi népét, mint Márdokeus napjaiban (5T 450-451).TGy 382.2